Elröppent a nyár, a gyerekek újra iskolába indulnak minden reggel. A szeptemberrel együtt pedig eljött mindennapi sportom: hogyan csomagoljak egészségeset, finomat úgy, hogy gusztusos is maradjon a buszozás és a táskában várakozás után.
A frissen tartó fóliával, a nejlon uzsonnás tasakokkal és az alufóliával régen szakítottam, alufóliát már sütéshez sem használok, szendvicsekhez meg pláne nem. Az alternatívák palettája viszont így is széles. Az alap a hagyományos textil szalvéta, de ez nálunk inkább a nyári kirándulásoknál kap szerepet. Amikor a szendvicsnek ki kell bírnia akár egy fél napon át az iskolatáskában, könyvek, füzetek, rajzos cuccok között, akkor a könnyen átnedvesedő textilszalvéta nem a legjobb megoldás.
Szintén természetes csomagoló a méhviasszal átitatott vászon. A méhviasszal vízhatlanított pamut a kéz melegétől felveszi annak a tárgynak a formáját, amelyre rásimítjuk, legyen az szendvics, zöldség vagy gyümölcs darabkája, vagy akár egy edény szája. A kihűlt viasz merevvé teszi a vásznat, nagyjából annyira, mint amilyen merev egy papírpohár. Élettartama végén (kb. másfél-két év) ollóval felaprítva a házi komposztálóban lebomlik. Nekem ez is inkább a hűtőszekrényben tároláshoz vált be, mert ha a gyerekek nem csomagolják vissza gondosan a maradékot, akkor az a sima textilnél merevebb méhviaszos vászonból kipotyog.
Praktikusabb, mert könnyen a mérethez igazítható, rögzíthető és nem engedi át a nedvességet az újraszalvéta, amelynek a belső rétege egy vízhatlan, PUL nevű anyag, a külső pedig mintás pamutvászon. A PUL megnevezés azt jelenti, hogy valamilyen textíliára (műszál, kevert szál vagy akár pamut) egy vékony, poliuretán réteget lamináltak. Így a két anyag szinte eggyé válik, vízhatlan lesz, ugyanakkor megőrzi puhaságát és rugalmasságát. Igaz, hogy a PUL műanyag, de tartós, évekre kiváltható vele többféle egyszer használatos csomagolóanyag. (Amikor a gyerekeim pelenkásak voltak, varrtam PUL bélésű zsákocskákat, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy egy használt mosható pelust biztonságosan, szivárgásmentesen elhelyezzek a táskámban utazás, bevásárlás, védőnő vagy orvos felkeresése során. Ezek a kis zsákok a gyerekek szobatisztává válása után munkanélküliek lettek, de mivel továbbra is kifogástalan állapotúak voltak, kerestem számukra más szerepet: vizes fürdőruhának, utazáskor almacsutkának, maszatos pohárnak, stb. és a mai napig használjuk.) Élettartama végét jelzi, amikor a hártyavékony laminált réteg kezd elválni vagy megrepedezni. Ekkor a műanyagoktól elválasztott vászon újrahasznosításra kerülhet, komposztálható vagy rongyként élhet tovább, a műanyag részeknek viszont sajnos a kommunális hulladék között van a helyük.
Az újraszalvéta hátránya, hogy a nyomódástól nem védi meg a szendvicseket. Ha olyasmit csomagolok a lányoknak, amely könnyen deformálódik, akkor inkább kedvenc rozsdamentes acél dobozaimat veszem elő. Nagyon szeretem, hogy a rozsdamentes ételtároló dobozok tartalma nem potyog vagy folyik ki, nagyszerűen megőrzi a szendvicsek eredeti formáját és sokkal könnyebben tisztítható, mint a műanyag uzsonnás dobozok. Most már jó ideje használjuk ezeket, de nem tud alábbhagyni a rajongásom. A kis snackesbe jellemzően aszalványok és magvak keverékét csomagolom, hogy legyen gyorsan bekapható, egészséges nasi a rövid szünetekben. A párjában pedig elfér egy vagy két szendvics vagy sütemény és egy müzliszelet vagy csokoládé. Gyümölcsöt ritkán csomagolok, mert szinte minden nap kapnak a suliban, de ha mégis igény jelentkezik rá, akkor a kis snackes dobozba kerül.
Régebbről még maradt műanyag uzsonnás dobozunk is, amíg bírják, ezeket sem dobom ki, inkább vigyázunk rájuk, hogy sokáig használhatók maradjanak, de jellemzően inkább a hűtőben tárolok valamit bennük, illetve egy ilyen védi utazáskor a számítógépem külső meghajtóját és a telefonom töltőjét. Ezek azelőtt csak az utazótáskám belső zsebébe kerültek, amíg el nem tört az egyik kábel a trehány utaztatás következtében.
Le az egyszer használatos szendvicscsomagolókkal, hiszen jobbnál-jobb lehetőségek vannak a kiváltásukra!
Dóra