Szeptemberben két kampány is elindult, amely a ruhavásárlás megfékezését célozza. Az egyik egy nemzetközi kezdeményezés, az Oxfam használt ruha szeptembere, a másik pedig egy magyar kihívás, amelyben a kezdeményező, Novák Zsüliet azt tűzi ki célul, hogy egy éven át ne vásároljunk ruhát. Ezek a kampányok ráirányíthatják a figyelmet egy olyan problémára, amelynek fennállásában életvitelünkkel, szokásainkkal rendszeresen részt veszünk. Miért kellene tehát visszafogni a ruhavásárlást?
A textilipar hatalmas terhet ró a környezetre a vízfelhasználástól a szennyezésig. Ennek mértéke azonban jelentősen eltérő lehet, attól függően, hogy a folyamatban részt vevő vállalat fordít-e gondot a környezetvédelemre és a szociális tisztességességre. Nagyon nehéz nyomon követni, hogy a kezünkbe kerülő ruha hol indult, hol és hogyan készült. Még a miből készült is kérdéses lehet, ha a címke félrevezető vagy hiányos. Ezért nem valószínű, hogy meg tudjuk állapítani, egy ruhanemű „múltját” a fentiek szempontjából. Segítenek a tanúsítványok, pl. az Öko-Tex, amely az ártalmasanyag-tartalom minimális voltáról tájékoztat, vagy a GOTS, amely az előállítás során a környezetvédelemre és a szociális követelmények biztosítására figyel. Mivel a minősítés megszerzése maga is drága, de ha az alapanyag előállítása és a gyártás körülményei etikusak és környezetbarátak, akkor maga a folyamat is drágább lehet a fast fashionben megszokott áraknál. Ezért számíthatunk arra, hogy a termékek is drágábbak lesznek a hétköznapi fast fashion, olcsó kínai vagy piacos ruhaneműknél. Az olcsó ruhanemű átka a folyamat egészében megnyilvánul. A vízpazarlásban és szennyezésben az előállításnál, a munkavállalók kizsákmányolásában, amelyben a jövedelem lehet, hogy az életben maradást meg tudja adni, de a minőségi, méltó és egészséges élet lehetőségét nem. Az olcsó előállítás helyéről a távoli célállomásokra szállítás légszennyezésében, a ruhák szállítás közbeni épségét biztosító vegyszeres kezelésben, illetve abban, hogy az olcsó, silány minőségű ruhanemű gyorsan elhasználódik, növeli a szeméthegyek nagyságát. Az alacsony áron beszerezhető ruhák megvásárlása hamarabb megy, nem törjük rajta a fejünket, hogy valóban szükségünk van-e rá, hiszen olyan olcsó, hogy akár egy használatért is „megéri” megvenni. Vagyis nem. A fentiek ismeretében egy kicsit árnyaltabb a kép.
Ahhoz, hogy a mai kínálatdömpingben meg tudja állni az ember, hogy ruhaneműt vásároljon, amikor nincsen rá szüksége, ahhoz nagy tudatosság kell. Nekem az segített leginkább a tudatosság kialakításában, hogy meghatároztam azt a célt, amely számomra fontosabb annál, hogy az igényemet egy csinos új ruhára kielégítsem, amikor van a szekrényemben az időjárásnak megfelelő, jó állapotú, és méretű ruhanemű. Ez a cél az, hogy ne legyek partner abban, hogy miattam etikátlan és környezetszennyező módon állítsanak elő és szállítsanak olcsó ruhaneműt és, hogy viseljünk egészségesebb alapanyagokból előállított, minimális vegyszert tartalmazó ruhákat. Ha jól meg tudjuk különböztetni, hogy mire van valóban szükségünk és mi az, amit csak a komfortérzetünk fokozása miatt igénylünk, akkor akár az egy éves kihívás is tartható lesz, ha nem az abszolút zéró a cél, hanem az, hogy semennyi olyan ruhaneműt ne vegyünk, amelyre van alternatíva a gardróbunkban. Nyilván nem elvárás az sem, hogy a gyerek a kinőtt holmiban járjon, mert anya vállal egy egyéves nulla ruha kihívást..! A használt ruha szeptember kampány során sem árt arra figyelni, hogy a semmi felesleges elve érvényesüljön akkor is, ha használt ruhát veszünk.
Kihívást vállalva, vagy sem, kampányban részt vevőként vagy kampányon kívül a legjobb, ha pusztán ésszerűen vásárolunk, bármikor, szeptembertől és kihívástól függetlenül is.
Ha a ruhaneműk elhasználódnak, vagy feleslegessé válnak valamilyen okból, ne legyen belőlük kommunális hulladék! Hogy mit lehet ezekkel kezdeni, arról a ruha újrahasznosítással foglalkozó posztomban olvashatsz.
Dóra
