Novemberben szervezik meg az európai hulladékcsökkentési hét eseményeit, amelyhez Magyarországon is csatlakoznak települések és civil szervezetek. Azért szeretem a környezetvédelmi témaheteket, mert akinek hajlandósága van cselekedni, sok segítséget kaphat az elinduláshoz, a fejlődéshez vagy ahhoz, hogy megmaradjon az úton.
Olvastam egy kifejezést, amely pontosan leírja a mai jóléti társadalmak hozzáállását a vásárláshoz és a feleslegessé vált termékekhez, így hangzik: „a selejtezés kultúrája”. Nem gondolom, hogy mindig mindent, amely feleslegesnek bizonyul, el kéne tennünk, hátha később jó lesz még nekünk valamire. Inkább azt tűztem ki célul, hogy ne vásároljak, vásároljunk olyan termékeket, amelyekre nincs igazán szükségünk. A konyhában kezdtem, és a csomagolási hulladék minimalizálásának célja, az ennek érdekében már korábban is megtett lépések nagy segítséget jelentettek számomra. Az élelmiszereket igyekszem minél nagyobb arányban termelőtől, csomagolás nélkül beszerezni, ha lehetséges, közelben megtermelt, minőségi terméket vásárolok. A minőségi termékek gyakran drágábbak a tömegtermékeknél (de nem mindig ám!) és nem is .png)
kaphatók minden sarki szupermarketben. Emiatt tervezést és utánajárást igényel a beszerzésük. Ha már nem olyan egyszerű a beszerzés, biztosan kétszer meggondolom, hogy szükségem van-e az adott termékre. Ha kevesebbet, de átgondoltabban vásárolok, azzal nem csak a környezetet kímélem pl. a lejárati időig el nem fogyó élelmiszer szemétté válásától, és mindattól, amilyen környezetterheléssel a feleslegesen előállított termék járt, hanem a pénztárcámat is. Így végül lehet, hogy nem nő a kiadásom attól, hogy minőségi termékeket vásárolok. Az élelmiszer-beszerzésnél tartom magam az egy hétre előre megtervezett menüm alapján elkészített bevásárlólistához. Huh, ez kegyetlenül hangzik..! Évek óta csinálom és egy csepp kínt nem éreztem miatta, pedig korábban simán teleraktam a bevásárlókocsit. Eleinte nehezebbnek tűnt, mint előre tervezés nélkül vásárolni, de néhány hét alatt megmutatkozott, hogy kevesebb maradékunk van, emellett nem éhezünk, nem kapok naponta frászt a gondolattól, hogy főznöm kell valamit a családnak, mert ha tervezek, nincs olyan, hogy fogalmam sincs, mi legyen az. Kevesebb idő a bevásárlás, mert célirányosan megyek a szükséges termékekért. Tiszta haszon minden pontban, nem igaz?
Ha tetszik egy termék, amelynek a megvásárlását korábban nem terveztem, átgondolom, hogy valóban szükségem van-e rá, vagy a családomnak, a háztartásunknak szüksége van-e rá. Ha nincsen – úgy szoktam megfogalmazni magamnak: megvagyok nélküle – akkor nem veszem meg. Lehet, hogy lenne egy-két olyan alkalom, amikor kényelmesebb lenne az életem vele, de ha különösebb erőfeszítés .png)
nélkül megoldom nélküle is, akkor nem kell. Ide tartoznak a konyhai eszközök, amelyeknek lehetne több funkciója, de kényelmesebb minden funkcióra tartani egy eszközt, a ruhaneműk és még számtalan holmi, amely hatalmas választékkal kínálja magát a boltok polcain és ömlik ránk a reklámokból. Ismerek egy mesét, amelyben a főszereplő együtt játszik egy másik kisgyerekkel, akinek van egy szuper játék pónija, hősünk pedig „hirtelen” úgy érzi, neki is kell egy olyan póni. A szót, hogy hirtelen, nagyon eltaláltnak gondolom a történetben, de nem a mese, hanem a felesleges beszerzések szempontjából. Ha nincsen semmi a bevásárlólistámon, be sem megyek a boltba, csak kitenném magam annak, hogy úgy érezzem nekem is kell egy rénszarvasos sütiszaggató, egy második hajszárító, egy negyedik kendő, vagy bármi, aminek a beszerzésére amúgy hajlamos lennék. Mert csak pár száz forintba kerül. Mert ugyan, mennyit számít ez az egy csomag cuki hajgumi a világ szemetében?! Ésatöbbi, ésatöbbi. Pedig az olcsóság nem feltétlenül erénye egy terméknek. És az egyetlenegy is számít, ha sok más egyetleneggyel óriási halmazt alkot, mert rajtam kívül mások is ugyanúgy vélekednek az ő szemetükkel, cigarettacsikkükkel és hasonlóval kapcsolatban. Így épül fel a mozaik, születnek választási eredmények – így változik a világ.
Vásárolj kevesebbet, a háztartásod kezelhetőbb, a szemeted pedig kevesebb lesz. A világ megváltoztatása csapatmunka, és nekünk meg kell találnunk hozzá a saját felelősségünket.
Dóra
Az idézett kifejezés a következő forrásból származik: Laudato si’ – Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikája (közös otthonunk gondozásáról), Szent István társulat, 2015.
