Az András napjához legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja, idén ez december 1-jére esik. Ezen a reggelen nyitják ki a kicsik az adventi naptár első ablakát (zsákocskáját, vagy bármi mást, ami adventi naptárként működik). Nem szeretem a szinte mindenhol kapható papír-műanyag-tejbevonó figura naptárakat, a szemétkeletkezést látom benne, nem a tartalmat, és ezzel nem csak a beletett silány csokiszerű akármire gondolok, hanem a lelki, érzelmi pluszra, amellyel az ünnepre készülhetünk és amellyel átadhatjuk a gyerekeknek az ünnepvárás kultúráját. A környezettudatosságra való törekvéseimben a gyerekeinknek szánt vagy az általuk másoktól kapott ajándékok, az ő kis kacatkáik és a nassolnivalók okozzák a legnagyobb fejtörést. Szeretném nem túlzásba vinni a zöldítést, nehogy éppen a sok fékkel váltsam ki az igényüket azokra a holmikra, amelyeket én nem engedek be a házba. Nagyon nehéz ügy meghúzni a határt, ugyanakkor fontosnak tartom képviselni, hogy nem veszünk meg bármikor bármit, odafigyelünk a minőségre: az összetételre, a csomagolásra, a termék származására. Az adventi naptárunk évek óta teszt üzemmódban fut, még nem volt olyan, amelyik mind az én, mind pedig a gyerekek teljes megelégedésére szolgált volna. Volt csokis is, amit én utáltam, ők szerettek. Az én kedvencem a napi élmény volt, amikor minden zsákocskában egy cédula lapult egy ötlettel, hogy mit csináljunk aznap este. Pl. forró csokit vagy mézeskalácsot készítünk, társasozunk vagy sétálunk zseblámpával a házunk mögött kanyargó ösvényen. Ez ott bukott meg, hogy hiába terveztem a programokat az órarendet és a különórákat is figyelembe véve előre, azt, hogy mennyire fáradtak, mihez van kedvük és milyen az időjárás, nem tudtam belekalkulálni. Volt, hogy cseréltünk, vagy halasztottunk, olyan is, hogy egy esemény elmaradt. Tavaly kapkodósan állítottam össze az adventi naptárat, ezért volt benne mindenféle, amit találtam. Fa jojó, dió, régebben kapott festhető fa angyalka (amit akkor elrekkentettem, mert túl nagynak találtam az ajándékmennyiséget), csoki, házi édesség (mézeskalács és birsalmasajt), díszek.
Azt figyeltem meg, hogy a legnagyobb siker akkor volt, amikor váltakozva találtak elkészíthető karácsonyfadíszt és valami extra nassolnivalót a zsákocsákban. (Nálunk a birsalmasajt és a mézeskalács extra, csak decemberben van.) Ezért idén ezek kerülnek majd a zsákba. Öntöttem gipsz díszeket, az akasztót még a megszilárdulás előtt belebökdöstem a hátlapjukba, ezeket kifesthetik, ahogy a fa korongokat és figurákat is. Vettem (fillérekből másodkézből) fa függönykarikákat, ezekre fonalat kötünk, úgy lesz belőle karácsonyfadísz. Gyapjúfilcből almát, csillagot, angyalt készítünk, nagyon egyszerű technikával, a gyapjúfilc formákat előre kivágtam, ők a két felét hímzőfonallal összeöltik, szemet varrnak rá gyöngyből és rávarrják az akasztót. Ezt a nem egész ötéves kisfiam is szívesen csinálja. Üveggyöngyből csillag alakú karácsonyfadíszt fűzünk, ehhez gyöngy, damil és útmutató lesz az egyik zsákban. Teszek az egyikbe diót, aranyszínű akrilfestéket és madzagot akasztónak, szerintem rá fognak jönni, hogy kipingáhatják majd a diót és van rá egy fogadásom, hogy nem csak azt fogják befesteni végül. Régi színes újságból vágattam csíkokat, a csíkokból lánc-füzér lesz egy pötty stiftes ragasztóval minden láncszemhez, karácsony után összehajtva mehet a szelektív papírgyűjtőbe. Teszek az egyik zsákba mandulát és egy elkészítési útmutatót a mézes mandulához. Emellett pedig lesznek mézeskalácsos, aprósütis, házi csokis (bonbonos) és birsalmasajtos napok. Nálunk ezek az ajándékok évről-évre egy falra akasztható, fából készült, festett angyalka 24 piros zsákjába kerülnek. A férjemmel készítettük néhány éve, ő kivágta a formát, én megfestettem és megvarrtam a zsákokat egy régi ágyneműből.
A készítős ajándékokkal nekem az vált be, ha iskola után bontják ki, nem reggel, ehhez részükről is szükséges önfegyelem. A legnagyobb boldogság pedig akkor van, ha az elkészíthető dolgokkal együtt foglalatoskodunk. Ezt a decemberi megnövekedő feladatmennyiség közepette is igyekszem szem előtt tartani. Izgatottan várom, hogy az idei adventi naptár lesz-e az, amelyik mindannyiunkat feltölt örömmel - a szívem azt súgja, hogy igen.
