Mi a baj a műanyaggal?

Nagyon izgalmas téma, és heves vitákat szokott kiváltani a műanyag kérdésköre. Most, amikor ennek minden átkával együtt is már inkább divatos zöldnek lenni, mint furcsa (akármilyen széles palettán mozognak is a tapasztalatok a mindennapokban), a használati tárgyak túlnyomó többségére találhatunk kereskedelmi forgalomban természetes anyagból készült alternatívát. A sokat rágott, 2011-es dán vizsgálat kimondta, hogy a pamut táskáknál sokkal környezettudatosabb nejlon bevásárlótáskát használni, mert a gyártása kisebb környezetterheléssel jár. A műanyagban pontosan ez a nagy varázslat, hogy gyorsabban, olcsóbban lehet termékeket előállítani, mint fából, papírból vagy pamutból. Rendkívül sokoldalú anyag, amiből védőfelszereléstől kezdve ruhaneműn át a használati tárgyakig minden készíthető. Emiatt volt képes a műanyag a múlt század közepén gyorsan és széles körben elterjedni a mindennapi használatban is. A műanyag csodálatos. Igen ám, de néhány évtizede rájöttünk egy fontos apróságra a műanyagokkal kapcsolatban, arra, hogy nem képesek a környezetben lebomlani, csupán elaprózódnak, mikroműanyagokká esnek szét, különféle módon szennyezve és károsítva ezzel a környezetet. A felületükön megtapadó vegyi anyagokon keresztül mérgeznek, tápláléknak tűnő megjelenésük miatt halak, madarak pusztulását okozzák. Mikrorészecskékként bekerülnek a táplálékláncba, az emberi szervezetbe is. Kiderült, hogy az említett tanulmány a hulladékká válással kapcsolatos adatokat nem elemezte, ezen a téren pedig a természetes anyag minden kétséget kizáróan jobban teljesít. Amikor a műanyag sztár lett, a lebomlásával kapcsolatos problémák még nem voltak ismertek. Ezért nem kárhoztathatjuk az előző (két, három) generációt, hanem nekünk, akik már bőven hozzáférünk a szükséges információhoz, kell tennünk a műanyag alkalmazásának visszaszorításáért, mérlegelnünk a mindennapokban, hogy van-e a környezet szempontjából jobb és részünkről vállalható alternatíva, és e szerint választani. Ezt nem megtenni nyilván nem olyan látványos, mint kiborítani egy vödör szemetet az erdő szélén, ezért könnyű megfeledkezni arról, hogy ezen a téren is nap mint nap cselekszünk. Valahogy. Hogyan lehetne jobban és minden nap egyre jobban visszaszorítani a rutinszerű műanyag használatot elismerve ennek az anyagnak a helyét bizonyos szerepekben de nem választva feleslegesen, ráadásul úgy, hogy ez ne fájjon? 

Vesszőparipám a nejlontasakos uborka. Érvként hallottam a megvásárlása mellett, hogy máskülönben rövidebb ideig tudják eltartani és rárohad a boltra az el nem adott készlet. Biztosan az a legjobb út, ha megerősítjük a keresletet emiatt? Ha rendszeresen „rárohad a készlet” a boltra, akkor tényleg meg fogja rendelni újra és újra ugyanabban a mennyiségben? Kétlem. A következő mondat: „szükségem volt az uborkára és nem volt nejlon nélkül” számomra ugyanilyen fejtörést okoz. Évek óta nem veszek nejlontasakos uborkát. Ha csak az van, akkor nem veszem meg, ha terveztem felhasználni akár egy vendégfogadásnál, akkor áttervezem a menünek azt az elemét, amelybe kellett volna. Eddig soha, egyetlen alkalommal sem okozott ez semmilyen gondot. Elhiszem, hogy létezhet olyan különleges alkalom vagy eset, amikor valóban nélkülözhetetlen az uborka, ha nem is tudok rá példát. De jellemzően, a hétköznapi életünkben ez a műanyag, amely miután lehúztuk az uborkáról azonnal hulladékká válik, teljesen kiiktatható. Hozzáteszem, a legjobban valószínűleg akkor járunk mi is és a környezet is, ha zöldséget, gyümölcsöt helyit és szezonálisat vásárolunk. Országszerte alakulnak Kosárközösségek (szatyorközösségek), amelyek az ezzel kapcsolatos keresletet és kínálatot igyekeznek összehozni. 

Amelyeket én mérlegelni szoktam, mielőtt megvásárolok egy műanyag terméket vagy egy műanyag csomagolásba bújtatott terméket:

• Szükségem van rá?
• Hosszú távon fogom használni? 
• Be tudom szerezni fa/acél/üveg/papír alapanyagúként / el tudom készíteni magam (képes vagyok rá és belefér az időmbe)?/ be tudom szerezni csomagolás nélkül vagy természetes csomagolásban? 
• Ha mindenképpen meg kell vásárolnom és nem megoldható műanyag nélkül, akkor a kérdés pedig ez: tudok-e gondoskodni a termék megfelelő kezeléséről, amikor az elhasználódik? 

Ha háztartási gépről van szó, akkor mérlegelem, hogy mennyi időt, erőt takarít meg nekem a gép. Én igent mondtam a dagasztógépre, napi szinten használom, naponta fél órát spórol meg nekem, a ház rész és egyes alkatrészei műanyagból vannak. Nem szeretnék viszont szárítógépet, mert van elegendő helyem teregetni, és ha csak tehetem a szabad levegőn szárítom a ruhákat. Előfordul, hogy vásárolok csomagolt tejterméket, mert a két legközelebbi termelő 20-20 km-re van tőlünk (ellentétes irányban egymástól), és ha nem tudom megoldani, hogy elhozassam a termelői sajtot olyan ismerősömmel, akinek arra van dolga, akkor csak a sajtért nem ülök autóba. Ha van rá kilátás, hogy néhány napos, maximum egy hetes várakozással be tudjam szerezni a termelőit, akkor nem veszek csomagolt (nagyüzemi) sajtot, de ha nincsen, akkor vásárolok, de akkor sem olyat, amelyben a csomagolás túlteng. A környezettudatos háztartásvezetés sok-sok mérlegelést jelent akkor is, ha már letisztáztam a prioritásaimat. A prioritásokat, amelyek ráadásul mindenkinek a saját lehetőségei, élethelyzete, lakóhelye adottságai, családja összetétele, stb. alapján eltérőek, egyediek. (A nejlonos uborkára azonban még így sem hallottam olyan magyarázatot, amelyet nem csak tiszteletben tartani, hanem megérteni is tudnék, ha ismersz ilyet, ne tartsd magadban!)

A műanyag szerintem egyáltalán nem az ördögtől való. Azonban jó lenne felmérnünk, hogy mikor szükséges használnunk és mikor nem, hogy milyen alternatíváink vannak a kiváltására, illetve tudnunk kell megfelelően kezelni a műanyag eszközeinket és a csomagolásokat amikor hulladékká válnak. Úgy gondolom, így lehetünk akkor is környezettudatosak, ha nem zárjuk ki teljesen az életünkből a műanyagot.

Hamarosan folytatom a műanyagok témakörét a csomagolásnál és a háztartási gépeknél talán még érdekesebb témával. Pénteken érkezik! 

Dóra