Műanyag, te csodás!

Ha a konyhában, a fürdőszobában és a nappaliban sikeresen minimalizáltuk is a műanyagokat, az elhasználódó tárgyakat a lehetőségeink szerint természetes anyagúakkal pótolva, a gyerekszoba akkor is izgalmas terep maradhat. 

Nagyon ellenkezem a műanyag kacatoktól, eleinte így is határoztam meg a családi egyeztetéseknél, hogy mit ne kapjanak a gyerekek, azonban az elmúlt két-három év érdekes tapasztalatokkal gazdagított. Az óvodánk nyitott a zöldülésre, a jó szándék érezhető a mikuláscsomagok, karácsonyi ajándékok összeállításakor, a közös események apróságaiban. Ennek ellenére a gyerekek olyan ajándékokat hoznak haza, amelyekkel nem tudok mit kezdeni, akármennyire érzem a jó szándékot. Például a nevükkel díszített, lézervágott, hatdarabos fa kirakós. Ez 2-3 használat után tejesen érdektelen, vajon milyen sorsot érdemel? Így, hogy beleégették a gyerek nevét, sem elajándékozni/eladományozni, sem a könyvtár játszósarkába vinni nem tudom. Tehát hulladékká válik. Hiába volt a jó szándék, hiába érkezett természetes alapanyagú játék, mégis hamar hulladékot keletkeztettünk. A gyerekeim most vannak LEGÓ-korban, nagyon szeretik ezt a játékot. Építenek és szétszednek, és ha megunták, akkor szerepjátékoznak az építményekkel és a figurákkal. Amikor kitört a LEGÓ-láz, előszedtem a gyerekkori kockáinkat. A 80-as években apukám hozta nekünk ezeket a játékokat külföldről. Nem vigyáztunk rá túlzottan, csak beömlesztettük egy dobozba, amikor már nem érdekelt bennünket. Több, mint 25 év múltával nézem gyönyörködve a gyerekeimet miközben játszanak, vagy a padlón hasalva felépítem velük azt a házat, amely az első LEGO készletünk volt a tesómmal. 100% műanyag, de nem akármilyen. Jó minőségű, tartós használatra készült, egy hosszú távra tervező cég terméke, amely sem akkor, sem ma nem azzal akarja növelni a bevételét, hogy újabb és újabb, a régiekkel nem kompatibilis elemeket és szetteket hoz ki, hanem megbízhatóan minőséget nyújt, és bár hatalmas változáson ment keresztül a dizájn, az új elemek a régiekkel hibátlanul illeszthetőek. A megunt játék eladható, az alapanyaga olyan strapabíró, hogy évtizedeken át, több gyerek játszhat vele örömmel. Az egyetlen, ami az újonnan vásárolt LEGÓ esetében zavar, az a sok nejlon, de állítólag ezen a problémán már dolgozik a cég – remélem, találnak megnyugtató megoldást! Addig is én előnyben részesítem a használt készletek megvásárlását.

Nem minden tehát az alapanyag. Továbbra is az a véleményem, hogy sok műanyag gyerekjáték silány kacat, de ahogy a fenti példa is mutatja, nem kizárólag az alapanyag határozza meg azt, hogy valami hasznos vagy sem, és, hogy mennyi idő után válik hulladékká. Így a gyerekjátékok terén is a mérlegelés kapja a főszerepet. 

• Mennyire fontos a gyermekem számára?
• Minősége alkalmas-e arra, hogy hosszú távon játsszon vele a gyerekem?
• Ha feleslegessé válik, milyen lehetőségeim lesznek a játék kezelésére? 
• Érdemes-e évtizedekre eltenni, vagy számolnom kell az idő múlása közben bekövetkező állagromlással? 
• Tudok-e gondoskodni hulladékként a megfelelő kezeléséről? 

A műanyag gyerekjátékok túlnyomó többsége nem újrahasznosítható műanyagból készül, emiatt ha nincs több lehetőségük, lerakóba vagy égetőbe kerülnek. 

A játékok terén abszolút azon a véleményen vagyok, hogy a kevesebb több. Ezt persze nem egyszerű képviselni a gyerekcsapatommal és az őket rajongó nagyi és keresztszülő táborral szemben, de sokat együtt játszva a gyerekek maguktól is érzik, hogy nem a játékok mennyisége, hanem a játékkal együtt töltött idő az igazi érték, ehhez pedig sokkal inkább az idő az, ami alapvető, nem a tárgyak. Emellett mi sokat beszélgetünk arról, hogy mi történik a tárgyakkal, amikor tönkremennek vagy feleslegessé válnak. 

Játsszatok sokat! 

Dóra