Kreatív konyha járvány idején

(A vegán olvasóktól előre bocsánatot kérek, ebben most sok lesz a hús és a tejtermék.)

Ebben a rendkívüli időszakban (is) az a fontos, hogy megtaláljuk azt az ésszerű középutat, ami vezérel a döntéseinkben. Most nem tűzök ki újabb célokat a háztartás zöldítésében, csak igyekszem megtartani az eddig elért szintet. Van, amit elengedtem, mégsem érzek semmilyen bűntudatot. A rangsor erre az időszakra megbillenhet, nem baj, hiszen ha elmúlik a mostani állapot, visszatalálunk a háztartászöldítés útjára, amiben hiszünk.

Az elmúlt hét gazdagított olyan tapasztalatokkal is, amelyeket akkor is hasznosítani tudok majd, amikor az életünk visszarendeződik a megszokott sorába. Annak tudatában alakítottam ki a menünket, hogy nem fogok tudni beugrani a boltba, amikor a gyerekekért megyek az iskolába, vagy egyáltalán, semmikor, hanem csak akkor vásárolok, amikor a heti maximum egy, bevásárlás célú utamat megteszem. Ez a korábbinál is alaposabb menütervezést kíván. Jobban oda kell figyelnem arra, hogy melyik termék meddig szavatos, és úgy alakítani az elfogyasztásukat, hogy semmi ne romolhasson meg. Ha valami kevésbé fogyott, mint ahogy a korábbiak alapján megterveztem (pl.: banán és tej), akkor beiktattam egy olyan tízórait, uzsonnát vagy desszertet, amelyhez felhasználhattam azt az alapanyagot, amely félő volt, hogy tönkremegy (pl.: az említettekből banános muffin és puding lett). A gyerekek most egy kicsit 
kevésbé lelkesek, ha két nap ugyanazt esszük, pedig én nem szeretnék minden nap főzni, inkább két napra előre, hogy legyenek olyan délelőttök, amikor az otthoni tanulásuk támogatása mellett másra is jut időm, és azt is szeretném, ha most még jobban figyelnénk arra, hogy a lehető legkevesebb olyan maradék keletkezzen, amit már nem fogyasztunk el. Ezért vagy rögtön kétfélét főzök, vagy egy picit átalakítom második nap a dupla adaggal készített ételt. Így lett a nagy adag zöldségleves zöldségének maradékából második napra répás-sajtos és fehérzöldséges-sajtos (fehérrépa, paszternák, karalábé, zeller) golyó, a megmaradt levet pedig leszűrtem és eltettem későbbi rizottóhoz vagy krémleveshez. A töltött gombát úgy készítettem el, hogy több legyen a töltelék: ennél a receptnél a gombák tönkjeit aprítom és pirítom hagymával, majd keverem össze juhtúróval, de ha több tölteléket szeretnék, akkor néhány gombakalapot is beleaprítok a masszába. A többlet másnap vacsoránál melegszendvicskrémként nagy sikerrel szerepelt. A római tálban egy családi adagnyi alma-krumpli körettel sült nyuszi maradéka másnap felkockázva, tejszínes szósszal és rizzsel került feltálalásra. Most az erősebb motivációval kreatívabban tudtam alakítani az ételeinket, és csak az keletkezett maradékként, amit a gyerekek esetleg a tányérjukon hagytak (ezt frissiben megkapták a kapirgáló tyúkjaink, tehát így sem lett belőle ételszemét).

Most, hogy a gyerekeim nem járhatnak iskolába és óvodába, sőt, a nagymamához sem, kihasználhatom a (minden egyéb szempont szerint hála Istennek, remélem, soha vissza nem térő) alkalmat, hogy kizárólagos felügyelője és irányítója vagyok a táplálásuknak. Végre valóban kiegyensúlyozottan táplálkozhatnak, és zömmel olyan alapanyagokból készült ételek kerülnek a tányérjukra, amelyek szerintem is elég jók. A mozgásunk korlátozottsága miatt sajnos arról, hogy csakis tisztességes tartásból származó húst készítsek, részben lemondtam, mert a mélyhűtőben csak marha és sertés van, azt viszont nem szeretném, ha egyáltalán nem ennének szárnyast, így heti egy étkezéshez beszerzek szerencsétlen, sanyargatott nagyüzemi csirkét. Nyilván nem lenne kötelező megvennem, de úgy gondolkodtam, hogy ha erre az időszakra kivételt teszek egy-egy alkalommal, és amikor vége, akkor visszatérek ahhoz a célhoz, hogy csak tisztességes tartásból származó húst szerzek be, akkor meg tudom bocsátani magamnak. A gyerekeim nagyon szeretik, ritkán kapnak, és most egy kicsit megbolydult a megszokott világuk, szerintem nem ez a megfelelő időszak arra, hogy belsővé tegyék a tisztességes húsfogyasztással kapcsolatos nézeteimet. Erről is beszélgetünk, és én bízom benne, hogy ez célravezetőbb hosszú távon, mint ha kötném magam ahhoz, hogy mivel nem tudunk eljutni a tisztességesen tartott csirke-forrásunkhoz, ezért nincs csirkehús és kész.

A változatos menü-összeállítás érdekében előszedtem a régebbi főzőmagazinjaimat és átböngésztem a tavaszi lapszámokat. Szeretek ezekből, vagy internetes főzős oldalak, blogok szövegeiből ihletet meríteni. Nem szoktam szó szerint követni a leírásokat máskor sem, most sem fogok egy csipet szenegáli csodanövényport rendelni, ha kell is a recept szerint, inkább a mi ízlésünkre és az általam elérhető és befogadható alapanyagokra szabom át a receptet.

Tartsatok ki és legyetek kreatívak! A jelenlegi helyzetben a kreativitásunk a szupererőnk.

Dóra