Kézfogás, kézmosás, utcán evés – számtalan, hétköznapi szokásunkon kell most változtatnunk a járvány miatt. Sok közülük megtalálható régi, de ma is érvényes illemszabályokban. Vajon milyen változásokat lenne érdemes megőrizni a járvány után? Görög Ibolya protokoll szakértővel beszélgettünk.
ZM: Illem, etikett, protokoll? Melyik vonatkozik a társas együttélés szabályaira?
GI: A viselkedéskultúra (az „illem”, bár ezt a szót nem nagyon szeretem) a napi kultúránk, az együttélésünk része. Minden népcsoport magának alakítja ki, hogy azon belül hogy kell „közlekedni”, hogy a kapcsolataink harmonikusak maradjanak. Az etikett túlszabályozott, ceremoniális viselkedés, például a királyi családoknál. A protokoll a nemzetközi kapcsolattartásban fontos, mert ez az egész világon ugyanolyan.
ZM: Azt olvastam egy jó modorról szóló könyvben, hogy a fejbiccentés egy nagyon kifinomult és elegáns formája a köszönésnek, amit férfiak alkalmazhatnak és kézfogás nélkül is megállja a helyét.
GI: Ez teljesen igaz. A legfontosabb, hogy rá kell nézni az illetőre és biccenteni. Minden más (kalapemelés, kézfogás, kézcsók, hajlongás stb.) plusz. Nem csak férfiak használják, a nők között is helyén való, elegáns mozdulat. Természetesen egy kis mosoly kíséretében. És most, a járvány idején, mikor nem hogy kézfogás nincs, de közel sem mehetünk egymáshoz, az egyetlen üdvözlési mód.
ZM: Mostanában látom a tv-ben, hogy a könyöküket érintik össze öltönyös emberek, ami kicsit azért fura, mert így még közelebb kerül egymáshoz az arcuk... És elegáns ez? Felválthatja ez a kézfogást hivatalos vagy bármilyen egyéb közegben?
GI: Ezen a könyök-összeérintésen én is jót mosolyogtam. A diplomáciában keresik a módot, ami kiváltja a kézfogást. Károly herceg például kicsit indiai módra a két tenyerét összetéve biccent. Ha belegondolunk, ebben például a japánoknak most nagy előnyük van, hiszen ott a meghajlás volt az eredeti gesztus, a kézfogást a nyugati kultúra hatására vezették be, mint sok más keleti kultúrában.
ZM: Köszönés: a körzeti orvosi rendelőbe, ahogy belépnek az emberek, sokan egyből vágtáznak az orvos felé kezüket nyújtva, az orvos, meg napi kb 40 beteg után egyesével mos kezet. Az orvosi rendelőben kell kezet fogni? Vagy pont elég a Jó napot doktor úr / doktornő és nem kell letámadni végtagjainkkal az orvost?
GI: Alapszabály, hogy aki belép, köszön – a kéznyújtást a fogadó fél kezdeményezheti, adott esetben az orvos. Én nagyon nem értem az orvosoknál ezt a 
gesztust, mert én nem „dumcsizni” megyek hozzá, hanem az egészségemért, nekem ő egy félisten. Orvosok mondták, hogy ezt nekik tanítják, mert a kézfogásból már érzik, nem lázas-e az illető, izzad-e a tenyere stb. De az akkor is furcsa, hogy a beteg után kezet mos, engem tiszta kézzel fogad és utána vizsgál – és ha én nem mostam előtte kezet? Betegként soha ne kezdeményezzük a kézfogást: MINDIG a fogadó fél nyújt előre, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő. Belépünk, ránézünk az orvosra és az ott lévő asszisztensre és normálisan artikulálva köszönünk. A köszönési forma a jó napot kívánok, és a kívánokot hozzá kell tenni! Sok férfi, akit a papája úgy nevelt, a nőknek kezét csókolommal köszön. Én ezt a koromra értem, szóval öregít… De nekünk nőknek mind a kettő fajtát el kell fogadni. A helló meg nem jelent semmit. Mondhatná, hogy karfiol. A kialakult tegezős, baráti kapcsolatoknál ott lehet, de vadidegennek így nem köszönünk. És hogy ki köszön előre: férfi a nőnek, fiatal az idősnek, aki belép annak, aki már ott van. Ha valaki nem köszön, például a folyosón, nyugodtan köszönjünk rá, hosszan nézve, hátha visszaköszön. Legalább.
ZM: Most sok helyen felmatricázták, hogy egymástól mennyire álljunk sorba, mi az a távolság, amit normál esetben is illik betartani egy másik embertől, ha a pénztárnál állunk?
GI: A járvány nyilván kihozta a kötelező távolságtartást, de ha nincs ez a veszélyhelyzet, akkor se kell fél méternél közelebb menni a másikhoz, attól nem kerülünk hamarabb a pénztárhoz. A fél méter az intim zónánk és nagyon rosszul viseljük, ha valaki kéretlenül közelebb áll. A buszon, metrón, ha valaki közelebb jön, konkrétan mondjuk a vesémben van a tömeg miatt, nem nézünk rá, hogy jó napot kívánok, maga állt belém? – hanem kifelé nézünk, a telefonunkba bújunk, ezzel mintegy kizárva magunkat ebből a kényelmetlen szituációból.
ZM: Ha majd újra fogadhatunk vendéget, vagy ellátogathatunk a barátainkhoz, érkezéskor egyből illik a fürdőszobába menni és kezet mosni?
GI: Ma, ha jön esetleg valaki, nem a nappaliba, hanem a fürdőszobába irányítjuk elsőre. Ezt tudomásul is veszi mindenki. Egyébként – járvány előtt és járványon túl – nem része a kultúránknak. Ha valaki tömegközlekedési eszközzel jött vagy olyan szolgáltatást nyújt – pl. informatikus, aki hozzáér a klaviatúrámhoz – magától is kéri, hogy kezet moshasson. Ezért célszerű, ha a fürdőszobánkban van egy kisebb „vendégtörölköző”. Ha mi vagyunk vendégségben és például vécére kellene menni, kérdezzük meg, hogy használhatjuk-e a mosdót. Ilyenkor a vendéglátó automatikusan meg is mutatja, hol tudunk utána kezet mosni.
ZM: Az utóbbi időben (a járvány előtt) óriás teret hódított magának a "streetfood", ki lehet még azt jelenteni, hogy az utcán nem illik enni?
GI: Nem bírom én ezt az utcán evést! Az étkezés fontos és kellemes része az életünknek. Tiszteljük meg saját magunkat azzal, hogy leülünk. Ha más nem, egy utcai padra. Menet közben egyrészt ronda látvány, másrészt meg szinte biztos, hogy leeszi magát, mert figyelni kell a járdára, a szembe jövőre, rosszabb esetben a telefonra, és akkor bizony már le is csöppen a mustár.
A beszélgetés második része hamarosan olvasható itt, a Zöldmami Blogon!
Aki kérdez: Palotás Orsolya, aki válaszol Görög Ibolya protokoll szakértő
