Szeretem az olyan családi programokat, ahol egyszerre tanulhatnak a kisebbek és mi felnőttek is szerezhetünk új ismereteket, miközben kikapcsolódunk, örömünk telik a közös időtöltésben.
A Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivál Gödöllőn éppen ilyen esemény volt. Idén szeptember 10-12 között került megrendezésre, de jellemzően tavasz végére időzítik a szervezők. Az esemény gerincét a természetfilmek alkotják, de nem pusztán természetfilmek seregszemléje hanem szemléletformáló, környezetvédelemmel kapcsolatos ismeretterjesztő, gondolatébresztő, figyelemfelhívó vetítések, programok, természet- és környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek bemutatkozásának színtere is. A filmvetítések szabad és zárt térben, 4 helyszínen zajlottak egész nap, eközben pedig állami és civil szervezetek standjain összekapcsolt és önálló játékokban vehettünk részt, kérdezhettünk, beszélgethettünk a szakemberekkel, rövidebb előadásokat hallgathattunk meg, tájékozódhattunk programokról, eseményekről, környezetvédelmi akciókról, az azokhoz való csatlakozás lehetőségeiről.
Daráltunk műanyagot a Műanyag Műhely standján, mentettünk békát, olvasztottunk üveget és varrtunk kulacstartó tarisznyát kopott farmernadrág szárából a napsütésben. A Trash Art kiállításon megbeszéltük, kinek melyik, nagyvadat ábrázoló szemétszobor tetszik a legjobban, örültünk az ajándékba kapott hálós zöldségmérő szatyornak és a fából faragott sütipecsétnek, és nem búsultunk, hogy nem mi nyertünk a nemzeti parkok pókháló játékán.
Nagylányom kedvenc filmje A Tisza nevében című dokumentumfilm lett, amely a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány szakmai fődíját is elnyerte. A filmet az ukrán-magyar származású Ljasuk Dimitry rendezte, aki szívén viseli a Tisza ügyét, célja a Tiszán hömpölygő szemétáradat megfékezésének elősegítése, ezért a probléma gyökerétől, a folyó útját a forrástól a torkolatig (sőt, még annál is tovább) végigkövetve mutatja meg a filmben azt, hogy honnan és hogyan kerül a vízbe a hulladék, és keresi a megoldást, hogyan lehetne segíteni a problémán. A filmből sugárzik a természet és a Tisza őszinte szeretete, nem csak a lányomat, engem is megszólított.
Harmadikos kicsi lányom kedvence egy argentin animációs film, a Pingvin és bálna, amely a nemzetközi animációs filmek egyik díjazottja lett. A néhány perces animáció a sarkvidék jégpáncéljának zsugorodására és ezzel az ott élő állatok életterének eltűnésére hívja fel a figyelmet. Az emberi érzésekkel felruházott pingvinek a bálnák segítségével a zsugorodó jéghegyeket az ember által lakott öbölbe tolják, így az állatok élőhelyét eltüntető olvadás az emberek lakóhelyét is elpusztítja. A pingvineknek azonban ezután sincs hova mennie, a bálnák hátán keresnek menedéket és indulnak el reménykedve egy vízben úszó hegy felé, amelyről ők még nem tudják, hogy nem jég, hanem szemétsziget.
A számos kísérő program közül nekünk a hulladékból készített hangszereken játszó Bélaműhely koncertje volt a szívünk csücske, magával ragadó, a közönséget is bevonó műsort csináltak, ajánlom figyelmetekbe őket: október 1-jén a Múzeumok Őszi Fesztiválján, október 16-án pedig a budapesti Közlekedési Múzeumban találkozhattok velük.
A hétvégére természetesen saját pohárral és evőeszközzel felszerelkezve mentünk, kulaccsal, újraszalvétával, ahogy mindig, amikor kirándulunk vagy utazunk.
A Tisza nevében című film megnézhető a rendező YouTube csatornáján, ne hagyjátok ki!
A fesztivál weboldala itt érhető el.
