Szeretem az olyan családi programokat, ahol egyszerre tanulhatnak a kisebbek és mi felnőttek is szerezhetünk új ismereteket, miközben kikapcsolódunk, örömünk telik a közös időtöltésben. 

A Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivál Gödöllőn éppen ilyen esemény volt. Idén szeptember 10-12 között került megrendezésre, de jellemzően tavasz végére időzítik a szervezők. Az esemény gerincét a természetfilmek alkotják, de nem pusztán természetfilmek seregszemléje hanem szemléletformáló, környezetvédelemmel kapcsolatos ismeretterjesztő, gondolatébresztő, figyelemfelhívó vetítések, programok, természet- és környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek bemutatkozásának színtere is. A filmvetítések szabad és zárt térben, 4 helyszínen zajlottak egész nap, eközben pedig állami és civil szervezetek standjain összekapcsolt és önálló játékokban vehettünk részt, kérdezhettünk, beszélgethettünk a szakemberekkel, rövidebb előadásokat hallgathattunk meg, tájékozódhattunk programokról, eseményekről, környezetvédelmi akciókról, az azokhoz való csatlakozás lehetőségeiről. 


Daráltunk műanyagot a Műanyag Műhely standján, mentettünk békát,  olvasztottunk üveget és varrtunk kulacstartó tarisznyát kopott farmernadrág szárából a napsütésben. A Trash Art kiállításon megbeszéltük, kinek melyik, nagyvadat ábrázoló szemétszobor tetszik a legjobban, örültünk az ajándékba kapott hálós zöldségmérő szatyornak és a fából faragott sütipecsétnek és nem búsultunk, hogy nem mi nyertünk a nemzeti parkok pókháló játékán.

Nagylányom kedvenc filmje  A Tisza nevében című dokumentumfilm lett, amely a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány szakmai fődíját is elnyerte. A filmet az ukrán-magyar származású Ljasuk Dimitry rendezte, aki szívén viseli a Tisza ügyét, célja a Tiszán hömpölygő szemétáradat megfékezésének elősegítése, ezért a probléma gyökerétől, a folyó útját a forrástól a torkolatig (sőt, még annál is tovább) végigkövetve mutatja meg a filmben azt, hogy honnan és hogyan kerül a vízbe a hulladék és keresi a megoldást, hogyan lehetne segíteni a problémán. A filmből sugárzik a természet és a Tisza őszinte szeretete, nem csak a lányomat, engem is megszólított. 

Harmadikos kicsi lányom kedvence egy argentin animációs film, a Pingvin és bálna, amely a nemzetközi animációs filmek egyik díjazottja lett. A néhány perces animáció a sarkvidék jégpáncéljának zsugorodására és ezzel az ott élő állatok életterének eltűnésére hívja fel a figyelmet. Az emberi érzésekkel felruházott pingvinek a bálnák segítségével a zsugorodó jéghegyeket az ember által lakott öbölbe tolják, így az állatok élőhelyét eltüntető olvadás az emberek lakóhelyét is elpusztítja. A pingvineknek azonban ezután sincs hova mennie, a bálnák hátán keresnek menedéket és indulnak el reménykedve egy vízben úszó hegy felé, amelyről ők még nem tudják, hogy nem jég, hanem szemétsziget. 

A számos kísérő program közül nekünk a hulladékból készített hangszereken játszó Bélaműhely koncertje volt a szívünk csücske, magával ragadó, a közönséget is bevonó műsort csináltak, ajánlom figyelmetekbe, október 1-jén a Múzeumok Őszi Fesztiválján, október 16-án pedig a budapesti Közlekedési Múzeumban találkozhattok velük. 

A hétvégére természetesen saját pohárral és evőeszközzel felszerelkezve mentünk, kulaccsal, újraszalvétával, ahogy mindig, amikor kirándulunk vagy utazunk.



Greenwashing
Green or seems to be green? How can I find the good alternatives?...
Delicious, vegan pumpkin cake recipe
...
Dóra
Pest mellett nőttem fel, de most már egy 1200 lelkes Veszprém megyei településen vagyok otthon. Könyvtáros vagyok,, két kislány és egy kisfiú édesanyja.
read more ⟶
Leave a comment
Note: HTML is not translated!
You might also like