Az élelmiszer-pazarlás nem csak a pénztárcádat terheli és a kukádat eteti, de a környezetre is felesleges terheket ró. Magyarországon 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik évente. Ha ezt a mennyiséget kamionokra raknánk, a sor Budapesttől Brüsszelig állna, ami kb. 1300 km-t jelent. Az élelmiszer-pazarlás csökkentése hozzájárul az éhezés és az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemhez. Ha pazarlunk, akkor több élelmiszer kerül megtermelésre, mint amennyire szükségünk van. Ez a szükségesnél nagyobb mezőgazdasági területeket igényel, és esetleg több haszonállat tartását, amelynek közvetve és közvetlenül is nagyobb területigénye is van. A mezőgazdasági termelés vízfelhasználásának egy része így kárba vész, ahogy a termeléshez szükséges egyéb erőforrások felhasználása is. A hulladéklerakók is területet igényelnek, és ráadásul az élelmiszer-hulladékok bomlása felelős a légkörbe kerülő CO2 10%-áért.
Az élelmiszer-pazarlás a háztartásokban keletkező élelmiszer-hulladék nagy részét jelenti. A háztartásokon kívül, a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, a mezőgazdaságban is keletkezik élelmiszer-hulladék, ezt élelmiszer-veszteségnek nevezzük. Mi magunk az élelmiszer-pazarlás csökkentéséért tehetünk közvetlenül, ráadásul sikeresen.
Az élelmiszer-hulladékokat 3 csoportba osztják. Az első a nem elkerülhető élelmiszer-hulladékok csoportja, ide tartoznak az emberi fogyasztásra nem alkalmas élelmiszerrészek, pl. a csont, a tojáshéj, a nem fogyasztható növényi héjak és magházak. A 2. csoport a lehetségesen elkerülhető élelmiszer-hulladékok: az egyéni ízlés vagy az egészségi állapot miatt el nem fogyasztott, de alapvetően fogyasztható élelmiszerek. Pl., amikor a kislányomnak mozog a foga, nem tudja elrágni a kenyérhéjat, és az megmarad, a kisfiamról pedig tudom, hogy nem szereti a kakaóscsiga legszélső részét, ezért azt mindig a tányérján hagyja. Ezeknek az élelmiszer-hulladékoknak a keletkezése nagyobb átgondoltsággal elkerülhető. A 3. csoportba az elkerülhető élelmiszer-hulladékok tartoznak. A háztartásokban keletkező élelmiszer-hulladékok csaknem fele ebbe a kategóriájába tartozik. Ilyen a lejárt szavatosságú élelmiszer, pl. amikor túl sokat vásároltunk valamiből vagy megfeledkeztünk egy-egy termékről, ami a hűtőben vagy a kamrában lapul és az időközben már nem lesz alkalmas arra, hogy fogyasztásra kerüljön. Ilyen a tányéron maradó, kiszedett főtt étel, a mások számára pl. higiéniai vagy egészségügyi okból nem vonzó, kézzel tört vagy felerészt elfogyasztott, kikanalazott ennivaló, a megmaradt iskolai, munkahelyi tízórai, uzsonna, amely egy műszak után sem biztos, hogy megőrizte eredeti külsejét, de ha meg is feledkezünk róla egy éjszakára, akkor valószínűleg már a szavatossága is problémássá válik. Azok az élelmiszerek is ide sorolhatók, amelyek a nem megfelelő tárolás miatt váltak fogyasztásra alkalmatlanná vagy taszítóvá, elszíneződtek, megszikkadtak, megolvadtak, stb. Ha túlbecsüljük a főtt étel mennyiségét, és az a kukába kerül, akkor is elkerülhető élelmiszer-hulladékról beszélünk. A NÉBIH felmérése szerint legtöbb élelmiszerhulladék a készételekből keletkezik.
Mit tehetünk azért, hogy csökkentsük a kidobásra kerülő élelmiszer mennyiségét? Tudatossággal, előre tervezéssel, újragondolással nagyon sokat! A megelőzésre és a megmentésre is vannak tippjeim, amelyeket szeretnék megosztani veletek. Szerdára érkezik az első poszt a témában, mégpedig rögtön a legnagyobb falattal, az elkerülhető élelmiszer-hulladékokkal kapcsolatos praktikákkal.
Dóra
