Mi itthon is szoktunk beszélgetni a víz világnapjáról a gyerekekkel. Arról, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy korlátlanul jut ivóvízhez, ráadásul az otthonában a csapból, és, hogy milyen luxus ivóvízzel mosni, mosakodni és leöblíteni a WC-t, arról, hogy a vízbe jutó tisztítószerek, mosószerek, egyéb anyagok hogyan károsítják a vizek élővilágát, és a vizekbe jutó mikroműanyagokról. 

A nagyapáméknál a mellékhelyiségben volt egy nagyobb bádogbögre és azzal merítettek a vizesvödörből, hogy leöntsék a WC-t. Bár volt víztartály a lehúzós öblítéshez, de így kevesebb vizet használtak hozzá. Nem paplan méretű (és minőségű) papírt használva ez a megoldás nagyon jól működik, a sok, szuper nedvszívó papírhoz viszont több víz kell, nehogy dugulást okozzanak. A modern WC öblítő berendezéseknél van lehetőség kisebb és nagyobb mennyiségű vizet használni, ez máris egy jobb alternatíva, mint egy teljes tartály víz minden esetre. A szürkevíz gyűjtése és a WC-tartályba vezetése még jobb, de ennek a megoldására nincs mindenhol lehetőség, egyelőre nálunk sem. Azt viszont megtesszük, hogy a kád dugóját bedugva zuhanyozunk, legkisebbtől a legnagyobbig egymás után, és a végén kimerjük a vizet vödrökbe, majd másnap ezt a vizet használjuk a WC leöntéséhez. A vödrök tisztán tartását heti egy ecetes öblítéssel oldom meg.

Zuhanyozni nem csak víz-, de időtakarékosabb is, de azért a gyerekek néha szoktak pancsolni. Az után is kimerjük a vizet a kádból, ami arra is jó, hogy egyértelműen megmutassa, mennyivel több vizet használunk fel a kádban fürdőzéshez, mint a zuhanyzáshoz. 

Fogmosás közben nem folyatni a csapot nekem nem okozott kihívást, erre anyukám már gyerekkoromban érzékeny volt, pedig akkor még nem beszélt senki fogyó vízkészletekről, csak ésszerű volt számára nem pazarolni. Milyen logikus, nem igaz? 

Ami viszont már gondot okozott, sőt, még most is van mit csiszolni a technikán, az a mosogatás. Évekkel ezelőtt rendszeresen nyaraltam egy erdőbéli kis faházban, ahol a patakról hordtuk a vizet a mosogatáshoz, kézmosáshoz. Ott magától értetődő volt, hogy a felforralt vizet lavórba öntve, abba egy kevés mosogatószert keverve, az edényeket sorrendben, üvegtől a műanyagig, tisztábbtól a zsírosig haladva mosogattuk el, majd egy másik lavórban öblítettük az abba öntött tiszta, forró vízzel. A saját háztartásomban viszont megszoktam a folyóvízzel mosogatás kényelmét és higiéniáját, és nagyon nehéz lett átállni a hagyományos módszerre. Egyelőre annál a köztes megoldásnál tartok, hogy egy vízben mosogatok – ha nagyon maszatos edény is van, akkor esetleg engedek azoknak egy új teknő vizet -, majd folyó vízben öblítek. 

A kertes ház kínálja az esővízgyűjtés lehetőségét, élünk is vele. A tetőről lefolyó vizet összegyűjtjük, és ezzel öntözzük a növényeket a kertünkben. 


Amióta odafigyelünk arra, hogy spóroljunk a vízzel, a vízszámlánkon is jól látható a változás. 

A jövő héten a vízbe kerülő vegyszerekkel és egyéb anyagokkal jövök! 


Clothes recycling
Dóra tavaszi blogbejegyzésében a ruhák újrahasznosításáról mesél, hogy családjában, hogy rendszerezik és használják újra a ruhákat....
What's going in to the water what we use?
Dora's advice for ecofriendly washing and cleaning to avoid unnecessary pollution of our waters....
Dóra
Pest mellett nőttem fel, de most már egy 1200 lelkes Veszprém megyei településen vagyok otthon. Könyvtáros vagyok,, két kislány és egy kisfiú édesanyja.
read more ⟶
Leave a comment
Note: HTML is not translated!
You might also like