Vagy mégis van? 

Húsvét előtt olvastam egy cikket az egyik népszerű hetilapban arról, hogy a dánok hogyan állnak hozzá a haszonállattartáshoz. Annak kapcsán merült fel ez, hogy Dániában néhány éve egy fiatal zsiráfot úgy selejteztek ki a tenyésztésből, hogy nyilvánosan lelőtték, oktatási célú előadással felboncolták, majd a darabolt tetemet, szintén nyilvánosan az állatkert húsevő vadállatainak adták. Világméretű felhördülés lett belőle, ami előtt a dánok értetlenül álltak, hiszen egy állatról volt szó, a tisztességes tartásmód, valamint, ha állatot leölni szükséges, azt kíméletesen, kegyetlenségtől mentesen megtenni alapvető emberi kötelesség, a tigrisek húst esznek, sőt, alapvetően az ember mindenevő. 

De hogy is kapcsolódik ez a környezetvédelemhez és ahhoz, hogy van-e, amiről nem tudunk? Sokszor tapasztaltam már, hogy a vegetáriánusokat, pláne a vegánokat különcnek tartják, anélkül, hogy bárki kérdezné, miért folytatnak hús vagy állati származék mentes étrendet (sőt, életmódot). Lehet, hogy sokan közülük egyszerűen tudják, hogy amit saját maguk nem látnak és tapasztalnak, az attól még van. Réges-régen az ember is úgy jutott húshoz, hogy vadászott és az elejtett vadat maga dolgozta fel. Az, hogy a nyers húst ma már az emberek nagyobb része csak habtálcán, fóliázva vagy hentesnél kimérve látja, azzal is jár, hogy könnyen elfelejtjük, hogy ahhoz, hogy az az asztalunkra kerüljön, állatot kell tartani, majd ölni. Mi eszünk húst, de folyamatosan csökkentem ennek gyakoriságát és megválogatom a forrást. Az ok csak részben a fenntarthatóság. A nagyüzemi állattartás teszi lehetővé azt, hogy az ember olyan mennyiségben fogyasszon húst, ahogyan azt ma igényli. Ettől van létjogosultsága a húsmentes hétfő kampánynak, hiszen általánossá vált, hogy minden nap kerül az asztalra hús. (Így faljuk fel a bolygót.) Arra próbálom nevelni a gyerekeimet, hogy legyenek tisztában a választásaik következményeivel. Olyan nincs, hogy megveszem a húst, de elítélem a nagyüzemi állattartó telepek létezését, és kegyetlenséget kiáltok a zsiráf miatt. Esetleg elítélem azt is, hogy az egyes telepeken tartott állatokra soha nem süt a nap, a lábuk alatt soha nincs más, mint beton, hogy talán olyan sűrűségben élnek, ami fizikailag megoldható, de kényelmesnek vagy kellemesnek nehéz elfogadni, és ezt a sort lehet bőven folytatni nehezebben emészthető információval is. De nem kell feltétlenül belebonyolódni az etikai részbe annak a ténynek az ismeretében, hogy a nagyüzemi állattartás fenntarthatatlan. Ha rendszeresen veszem a húst a szupermarketből, akkor elfogadhatónak ismerem el mindazt, ami mögötte van, én pedig nem akartam többé elfogadni. 

Első lépésként a menütervezésnél figyelembe vettem, hogy fokozatosan ne csak egy, hanem több húsmentes napot is betervezzek. (A konkrét cél az 5:2 a húsmentes javára.) Ha esetleg nem megoldható a nagyüzemi hús teljes kizárása, a mennyiség csökkentése, vagy talán a minimalizálása megvalósítható lehet. Ezzel párhuzamosan a tavalyi évben hosszas utánajárással felderítettem, hogy honnan lehet a környéken termelőtől húst beszerezni és teljesen kiváltani a nagyüzemi állattartásból származó húst. Az idei évre jutottunk el oda, hogy már csak őstermelőtől, olyan helyről szerzek be húst (és tejterméket is, de ez már egy másik történet lesz), amit jól ismerek, tudom, hogy odafigyelnek az állatok egészségére, a tartásnál és a húsfeldolgozásnál a higiéniára. Számomra fontos az is, hogy tudjam, hogy az állatokat a fajuknak megfelelően tartják, hogy a disznó tud turkálni, a baromfi kapirgálni, a marha legelni. Hogy a halála lehetőleg gyors és kíméletes. 

Az elmúlt években megismertem olyan embereket, akik állattartásból élnek. Ahogy kezdtem megérteni, hogy mennyi idő, munka, kockázat és pénz egy állatot emberségesen felnevelni és tartani addig, amíg levágásra kerül, egyre jobban csodálkoztam azon, hogy a szupermarketben a hús hogyan lehet (viszonylagosan) ennyire olcsó. Emberséges tartással nem lehet versenyezni a szupermarketek áraival és nem lehet olyan mennyiségű húst sem termelni, amennyi a mostani igényeket kielégíti. Ezért mi inkább eszünk sokkal kevesebb húst, de olyat, ami fenntartható és emberséges tartásból származik. 

Érdemes átgondolni, milyen lehetőségek állnak a te rendelkezésedre!


Dóra


Ajánlom figyelmetekbe David Attenborough új dokumentumfilmjét, ami a klímaváltozással foglalkozik. Érinti a nagyüzemi állattartás témáját is, a fenntarthatóság szempontjából. (A magyar felirat a beállításoknál található.)


Készítsd otthon! – Szendvicskrémek műanyag tégely nélkül
A kirándulós, iskolai uzsonnás ötletek sorában ezúttal azt írom le nektek, hogy mi milyen szendvicskrémeket szoktunk fogyasztani. Szendvicskrémet nagy...
Ne add fel!
Amikor először kaptam meg, hogy „környezetvédelem, persze, tavaly még te is tépted a nejlonszatyrot a hagymának!” Nagyon letörtem. Ha valaki feláll a ...
Dóra
Budapesten születtem, de már 10 éve egy Veszprém megyei kis településen élek. Férjemmel 3 kisgyereket nevelünk és igyekszünk megvalósítani azt, hogy a háztartásunk minél kisebb környezetterheléssel működjön.
tovább ⟶
Írj hozzászólást
Megjegyzés: A HTML kódok nem engedélyezettek!
Talán ez is tetszhet