Amikor először kaptam meg, hogy „környezetvédelem, persze, hiszen tavaly még te is tépted a nejlonszatyrot a hagymának!” Nagyon letörtem. Ha valaki feláll a fotelből és elkezd naponta futni, majd kemény, hosszas munkával eljut addig, hogy lefussa a maratont, az teljesítmény, senki nem vitatja. Ha valaki elkezdi apró lépésekkel megváltoztatni a szokásait, az életmódját, hogy kisebb terhet rójon a környezetére és talán ezáltal egészségesebben is éljen, akkor nem biztos, hogy észrevehető az e mögött rejlő erőfeszítés, annál inkább lehet olyanokat hallani, hogy „teljesen meghülyült, valami aktivista lett”. A zöldítés nem lehet olyan, mint a maraton, nincs vége, nincs olyan pont, hogy kész, megcsináltam. Az a célkitűzés, hogy egyre kisebb terhet rójak a környezetre, erőfeszítéssel, tervezéssel, szervezéssel jár. Egyedül talán egy kicsit kevésbé, mert nem kell egyeztetni és kompromisszumokat kötni a többiekkel, de erről csak elképzelésem van, nem tapasztalatom. Azt viszont tapasztalom, hogy fel-felmerül itthon, hogy miért nem veszünk virslit, csillámport és egyenként csomagolt színes fürdősót vagy gyerekmintás pipereszert és műanyag apróságokat, pedig sokat beszélgetünk arról, hogy miért nem. Figyelnem kell, hogy úgy egyensúlyozzak a célkitűzéseim és a gyerekek igényei között, hogy ne az legyen a vége, hogy elvadítom őket attól, hogy odafigyeljenek a környezetükre.

Néha nem könnyű az sem, hogy az ismerősök és barátok előtt képviselni kell azt,hogy ha nem is tudom tökéletesre fejleszteni a zöld háztartásvezetést, attól még törekedhetek a környezetvédelemre. Attól, hogy nem repültem vissza az időben, hogy teljes mértékben magam termeljem meg a család betevőjét, és ha szükséges, autót használok, még lehet, hogy számít, hogy pl. egyre kevesebb szemetet termelünk, hogy a hulladékot szelektíven gyűjtjük, hogy egyre kevesebb húst eszünk és inkább termelőtől vásárolunk, mint szupermarketből, hogy csak akkor megyek autóval, amikor sok a cucc vagy szorít az idő, hogy ha nem ülök be olyan helyre, ahol egyszer használatos a teríték, hogy viszem a kulacsom és a bögrém és hasonlók. 

Ha téged is érnek negatív impulzusok, ne csüggedj! Nem vagy egyedül a célkitűzéseddel, sőt, egyre többen vagyunk. Előbb-utóbb eljutunk oda, hogy nem leszünk furák. Én egyre többet hallom a boltban, hogy sokan jönnek otthonról hozott szütyőkkel, edényekkel. Tegnap találtam a neten valami nagyon izgalmasat: környezetvédelmi rap. Ha már ilyen is van, hidd el, van remény! 


Dóra


What you don't know about that isn't exist
What is the problem with the factory farming? How can you manage a more sustainable kitchen?...
Birthday party
A szülinapok, névnapok nálunk gyerekzsúrt is jelentenek. A csomagolási huladék ilyenkor kivédhetetlen, de a zsúrok megtervezésekor odafigyelek arra, h...
Dóra
Pest mellett nőttem fel, de most már egy 1200 lelkes Veszprém megyei településen vagyok otthon. Könyvtáros vagyok,, két kislány és egy kisfiú édesanyja.
read more ⟶
Leave a comment
Note: HTML is not translated!
You might also like