Végre egyre kellemesebb az idő, lassan előkerülnek a vékonyabb ruhák a szekrényeink mélyéről. Én ilyenkor szoktam átnézni az átmeneti ruhák készletét. Amit a gyerekek kinőttek, vagy amit már nem szeretnék hordani a saját ruháim közül, azokat különválogatom. Nem vásárolunk sok ruhát, mégis minden évben keletkezik felesleg a szezonváltásoknál. Ezek leginkább környezetbarát kezelésére jól bevált rendszerem van.
Van tárolóhelyem erre, ezért a kinőtt gyerekruhákat, amik még esélyes, hogy jók lesznek kisebb tesóra, elraktározom méret szerint válogatva. A nagyok között általában két szám a méretkülönbség, a középső és a kicsi között három. Eleinte előfordult, hogy mire előkerült egy ilyen, addigra a tesónak sem volt már jó. Ezért szezonváltáskor a félretett ruhákat is átnézem, és azokat, amelyek már csak egy számmal nagyobbak az aktuálisan szükségesnél, a reménybeli következő tulajdonos ruhásszekrénye tetejére rakott dobozba teszem. Ott kéznél van, és nem felejtődik el. (Hű, ez leírva sokkal bonyolultabban hangzik, mint amilyen a gyakorlatban!) Ami nem valószínű, hogy az adott szezonban jó lesz, azt visszateszem a raktárpolcra. Amit végleg kinőttek, vagy egyéb okból nem számíthat új gazdára a családban, de hibátlan, azt a helyi jótékonysági szervezetnek adom. Ha problémát jelent, hogy mit kezdj a felesleges ruhával, érdemes utánanézni, hogy a környéken milyen szervezetek működnek, ahol fogadnak ruhaadományt. A családsegítő, a Vöröskereszt helyi szervezete, a Katolikus Karitász helyi csoportja, vagy más egyházi csoportok általában foglalkoznak ilyesmivel. Tagja vagyok a településünkön működő csoportnak, ezért van alkalmam belülről is látni az adományok beáramlását és továbbadását, illetve azt, hogy a piszkos, tönkrement, használhatatlan ruha kezelése mekkora anyagi és fizikai terhet jelent az önkénteseknek. Ezért mindig tiszta, ép, hordásra alkalmas ruhaneműt adományozok. A többit, ami javításra szorul, viseltes vagy már teljesen hordhatatlan, a szupermarket melletti fehér gyűjtőkonténerbe viszem, ez sok városban ugyanúgy megtalálható, ahogy nálunk. Tavaly néztem utána, hogy a tulajdonos, a Textrade a hozzájuk érkező ruhákat válogatja, majd különféle módon – bálás ruhától a géprongyon át a textil újrahasznosításáig - kezeli. Ha nincs időd kitisztítani, rendbe hozni, nyugodtan dobd be a gyűjtőkonténereik valamelyikébe! Igaz, így nem jótékonysági szervezetnek adod, az is lehet, hogy ha elég jó, akkor egy turkálóba kerül, de ha nincs időd vacakolni a válogatással és a tisztítással, ez optimális megoldás. A kukát felesleges lenne hizlalni ilyesmikkel, amikor van esély arra, hogy hasznosuljanak.
A saját ruháimat is átnézem tavasszal és ősszel, és ami feleslegessé válik, azt továbbadom. Általában a jótékonysági csoportunkhoz kerül, de tartottunk már cserebörzét is a barátnőim és az ismerőseink részvételével. Egy ilyen alkalmon jutottam hozzá az egyik kedvenc szoknyámhoz és egy gyönyörű kendőhöz. Nagyon jó program, egy-két évente érdemes megszervezni. A Facebookon környéki csoportban is lehet új gazdát találni a ruhaneműknek, ezzel némi pénz visszajön, de időigényes módszer. Ezért csak egy-két darabot szoktam ott meghirdetni, olyasmit, amire nincs szüksége a jótékonysági szervezetnek, de hibátlan állapotban van, túl jó ahhoz, hogy a fehér konténerbe kerüljön, pl. kosztüm vagy mosható pelenka. Távolabb van olyan szervezet, ami ezeket is elfogadja, de én szeretem helyben megoldani a csereberéket.
A lyukas pólókból, tréningnadrágokból meg is tartok néhányat, négyzetekre vágom és a takarításnál használom őket. Pamuttrikóval jól lehet ablakot pucolni, a tréningnadrágból vágott darab nagyon jó nedvszívó, alkalmas letörölni a pultot és felitatni, ami kiömlik.
Jó válogatást!
Dóra
