A nagy hulladékcsökkentési célkitűzés – apró lépésekben egyenesen előre!

 A Föld napján beszélgettünk a kislányaimmal a környezetvédelemről. A nagyobbikkal, Ágival, aki 8 éves, elhatároztuk, hogy egy hónapon át minden nap teszünk valamit a környezetünkért. Minden apróság számít, Ági például azt vállalta, hogy nem használ szívószálat, hogy ezzel kevesebb legyen a szemét. Abban is megállapodtunk, hogy megbeszéljük, melyikünknek mi a nehéz ebben a kihívásban. Ági arról számolt be, hogy nem mindig jut eszébe, hogy választhatna textil zsepit a papír helyett – ezt úgy próbálom megoldani, hogy a zsebkendős fiókba mindkét fajtát odateszem (a férjem csak papír zsebkendőt hajlandó használni, de nem haragszunk érte. Én is csak apró lépésekkel haladok előre, ő pedig egyre több ilyen aprósággal megbarátkozik. Egyszer talán a textil zsepinek is eljön az ideje!) Bár a háztartásunkban keletkező hulladék szelektálása és a komposztálás mindig természetes volt, Ági azt mondta, hogy néha könnyebb gyorsan kidobni a fürdőszobai kukába a WC papír gurigáját, a fogkefe csomagolását vagy a kiöblített tusfürdős flakont. Megbeszéltük, hogy ha úgy érzi, nincs ideje elvinni a konyhában levő szelektíves dobozig, akkor ne dobja ki a kukába sem, inkább hagyja a fürdőben és vigye ki később (ebből jellemzően az van, hogy kiviszem én, de ez talán belefér). A kislányom azt mondta még, hogy amikor a nagyapjuk szeretne venni nekik egy jégkrémet, akkor hiába választaná ő helyette a fagyit, nem lehet, mivel a mi lakóhelyünkön nincsen fagylaltos. Lehet, hogy ez nem tűnik olyan nagy problémának, de szerintem egy gyereknek ez bizony az! És nagyon tetszik nekem, hogy az én nyolcévesem gondolkodik ilyesmin.

Nálam a tervezés elmaradásán véreznek el a dolgok. Ha megtervezem a heti, sőt, inkább kétheti menüt nem csak az ebédeket, hanem a reggeliket, tízóraikat, uzsonnákat és vacsorákat, az sokat segít abban is, hogy milyen tárolókat készítsek be a bevásárláshoz. A termelőtől való vásárlás a konyhai zero waste avagy a nulla hulladék egyik alapköve, de ha nincsen a közelünkben termelő, akkor mit tegyünk? Évek alatt sikerült összeállítsak egy térképet a közeli termelőkről, akiktől a legfontosabb alapanyagokat beszerzem. A csomagolás nélküli boltok a megyénkben még nem terjedtek el, de van olyan helyi bolt, ahol lehet olajos magvakat, lencsét, babot kimérve vásárolni. Most találtam egy kistermelőt, aki a házi sajtot nem csomagolja előre, vihetem magammal a méhviasszal átitatott vászonkendőimet, és abba csomagoltathatom a sajtot. A húsvásárlásnál meg tudom oldani, hogy az otthonról hozott fedeles üvegedénybe kérjem – már, ha nem felejtem otthon az edényt… A másik akadályozó tényező, hogy megint ellógom mostanában a kifli- és kenyérsütést, pedig a bolti pékáru csak nejlonzacskóban képes kibírni néhány napot, a házi pedig a sűrűn szőtt kenyérruhában friss marad akár 5 napig mindenféle nejlon nélkül, tehát egyértelműen az a nyerő. 

A hulladékcsökkentés tervezés kérdése, ami nem mindig egyszerű, ha a nap aktív részében folyamatosan csicsereg a háziasszony mellett 1-2-3 apró gyermek, ráadásul én estére olyan fáradt tudok lenni az aprók koordinálásától, a velük való egyeztetéstől, hogy nem vagyok már alkalmas az átgondolt tervezésre. De nem baj, nem az a célom, hogy megvalósítsam a semennyi hulladékot sem termelő álomháztartást, hanem, hogy kis lépésekkel folyamatosan haladjunk előre, egyre csökkenjen a kommunális hulladékunk mennyisége, és ne szegjék a kedvünket a nehézségek és a kudarcok. 

Vajon hol tartunk majd egy hónap múlva? Feltétlenül beszámolok!

Dóra