Nem mentséget keresek, előre mondom. Nagyon szeretek bringázni, ahogy a kisfiam és a lányaim is. Ha minden együtt áll, nem választunk helyette mást, sőt, néha akkor sem, ha nem egészen tökéletes minden körülmény. Azonban az autó is gyakran előkerül. Régebben szükségesnek éreztem, hogy mentegetőzzek mások előtt, persze, micsoda zöld vagyok én, van autóm és használom, mit törődve a választásom szénlábnyomával! El akartam mondani, hogy igen, de azért mert sok cuccot viszek, mert szűk az idő, mert szakad az eső… (Elbírod, kelj korábban, nem vagy cukorból..!) De rájöttem, hogy nem tartozom magyarázattal senkinek, csak hűséggel saját magamnak, a kitűzött céljaimhoz.
A fiacskám 4 és fél éves, fél éve gurul két keréken. Nálunk alig vannak járdák. Ahol leginkább szükség lenne rájuk, ott is ritkán fordulnak elő. A szintkülönbség az ovi, posta, bolt, munkahelyem és a házunk között viszonylag nagy. Sokkal egyszerűbb, gyorsabb és kevésbé fárasztó beülni az autóba és levinni oviba a legkisebbet, elintézni a napi vásárlást vagy feladni a postát. Sokkal kényelmesebb bevezényelni a gyerekeket az autóba és minden gond nélkül elutaztatni őket egy délutáni látogatásra a mamához vagy a barátokhoz. Az önkéntes munka, amit végzek, terjedelmes csomagok szállításával is jár, ezt általában autóval valósítom meg (bár vittem már a bringa csomagtartójára gumipókozva is, a férjem mondta is, hogy csak egy tetőcsomagtartó hiányzik a biciklimről). Megtehetném persze, hogy előveszem nagyapám nyulaskocsiját, kétkerekű, kézzel lehet húzni, Isten látja lelkem, nem az erőmet sajnálom rá. Hanem szeretném megőrizni az egyensúlyt. Száz apró tényezőből rakom össze a beosztásunkat hétről hétre, az iskola és az óvoda, a különórák, a munkáim, az ügyeink intézése, a háztartás, a kapcsolataink ápolása érzékeny egyensúlyozást igényel, hogy minden beleférjen, amit bele szeretnénk tenni. Ezek mentén kell beleillesztenem a környezetvédelmet a cselekedeteimben is, azért, mert fontos, és azért, hogy a gyerekek lássák, lehet ezt csinálni. Kompromisszumokat kell kötnöm, ilyen, hogy nem nyulaskocsival viszem le a ruhacsomagokat és, hogy előfordul, hogy autóval megyek az óvodába a gyerekért, hogy beleférjen minden elintéznivaló abba az időszakba, amikor nincsen velem, és amikor hazajövünk, már valóban együtt lehessünk. Egyszerű lenne minden alkalommal autóba ülni, de jobb biztosan nem. A múltkor, amikor elhoztam a kisfiamat az oviból, éppen előttünk ballagott hazafelé a járdán a fiával egy másik anyuka is. A kisfiú megkérdezte, az anyukáját, hogy miért nem autóval jött. Az anyuka pedig azt felelte, hogy azért, hogy tudjanak beszélgetni. Sétálunk, bringázunk, vonatozunk, nem vezetünk, hogy tisztább legyen a levegő, hogy szelídebb legyen a forgalom és ezt kapjuk mellé ajándékba, hogy alkalmunk lesz egymásra nézni és beszélgetni.
Ha végiggondolod, hogy a te életedben hol vannak azok az utak, amelyeket meg lehetne tenni más közlekedési eszközzel, mint az autó és azoknál valóban környezetbarát vagy kevésbé környezetterhelő közlekedési eszközt választasz, megteszel egy fontos lépést. Nem hiszem, hogy jó, ha csak azt merjük büszkén vállalni, ami 100%-os. Nem csak az a valami, ha mindig bringával mész. Nagyon nagy dolog, ha a heti 5 munkanapodnak legalább az egyikén ezentúl rendszeresen nem autózol, ha eddig azt tetted. Változtass egy picit, tégy egy akkora lépést, amekkora vállalható számodra! Ha van hozzá társad, aki segít a vállalás megvalósításában, az nagy segítséget tud nyújtani.
Változtassunk egy kicsit újra és újra, ha sokan tesszük, megváltoztatjuk a világot!
Dóra
