Itt a tavasz, elő a bringákkal!

Amikor Budapesten éltem és dolgoztam, minden nap kerékpárral jártam munkába, munka után pedig intézni a szükséges vásárlást, a barátokkal találkozni, könyvtárba vagy moziba. Gyerekem még nem volt, nem kellett aprónépért aggódnom a fővárosi forgalomban, ismerem és betartom a KRESZT-t (bár biciklisként a városban ez néha közel lehetetlen), vigyáztam magamra, nem volt gondom a parkolással és elégedettséggel töltött el a tudat, hogy nem szennyezem a levegőt az üzemanyag égéstermékével és a gépjármű által kibocsátott egyéb szennyező anyagokkal. Bicajt tőlem egyszer loptak el, elképesztő, de a kettő közül azt, amelyen nem volt fék, régi vas nehézség volt, de a tolvaj képes volt lecipelni a harmadikról. A helyzet komikuma, hogy a szomszéd néni unokája véletlenül éppen az ellopott biciklim hűlt helyére állította a sajátját, amikor látogatóba jött és én, a nagy álmodozó egy percig azt hittem, valaki kicserélte a romhalmaz bringámat egy gyönyörű újra. 

Ez az eset sem vette el a kedvemet, beruháztam egy komolyabb biciklizárra és töretlen lelkesedéssel tekertem Pestről Budára és vissza, nappal és éjszaka, élvezve, hogy nem köt buszmenetrend és nem költök sem benzinre sem bérletre. A bringa fenntartása még a tavaszi karbantartással együtt is sokkal olcsóbb volt még a bérletnél is. 

Tavasztól őszig itt vidéken is biciklivel közlekedem, amikor tudok: a hegyek-völgyek leküzdése az otthonom és a munkahelyem vagy a bolt, posta között megnöveli az útra számítandó időt, az idő pedig szédítően drága manapság. Az életünket megkönnyítő háztartási gépek és közlekedési eszközök csapdája az, hogy az időt, amelyet ezek megspórolnak nekünk, attól kezdve, hogy ezek az eszközök mindennapossá váltak, előre felhasználtuk. Nem szabadidőt nyertünk általuk, hanem még több betáblázható, munkára, rohanásra fordítható időre tettünk szert. Nem is tudom jó szívvel azt mondani, hogy „nyertünk”. Magamon is látom, hogy tudatosságot, tervezést igényel, ha biciklivel akarok közlekedni. Előre kell terveznem, hogy beleférjen a napomba, hogy egy utat több idő alatt teszek meg, mint amennyi idő alatt autóval megtehetném.

A kerékpáros közlekedésnek ezen kívül is vannak hátrányai, ez tény. A munkahelyemre rendezett ruházatban szeretek megérkezni, és ahol nincsen mód az átöltözésre és egy gyors mosakodásra, ott számomra nem biztos, hogy valódi alternatíva a kerékpár. Esős időben nagyobb felkészülést igényel, hogy megőrizzük a ruházatunk tisztaságát, ami nem csak az eső, de a forgalom többi résztvevője miatt is kihívást jelenthet. Kisebb bevásárlások, szállítások könnyedén intézhetőek biciklivel, egy családi nagybevásárlás viszont már nem biztos, hogy kiegészítők beszerzése nélkül megoldható. Azonban a  tudatos odafigyelés a közlekedésben is jó cél, erősíti az önfegyelmet, tréningezi az elmét és segít a kitűzött célok elérésében. Át tudod gondolni, te mennyit és milyen célból használod az autódat? Lehet-e ezeket az utakat tervezettebben megtenni, számukat csökkenteni? Alternatíva-e számodra a tömegközlekedés vagy a kerékpár, esetleg a kisebb helyen elférő, válltáskában szállítható roller? Rendelkezésedre áll-e bicikli, vagy be kellene szerezned egyet az életmódváltáshoz? Ha eddig nem közlekedtél biciklivel, a kis lépések technikáját javaslom ezen a téren is: vizsgáld meg, hol tudod beilleszteni a mindennapjaidba a változtatást! Ne akarj azonnal teljesen átállni, tűzz ki elérhető célt! Ha nincs biciklid, fontold meg, az első hónapra kölcsönkérhetsz-e egyet, és megfelelő lehetőség lenne-e ez számodra? Ne élesben kezd: ha a munkába járást szeretnéd autó helyett bringával intézni, tégy egy próbát először hétvégén! Mielőtt pedig biciklire pattansz, ha van is jogosítványod, nem árt átfutni a KRESZ-t, felfrissíteni a biciklisekre vonatkozó szabályokat és beszerezni egy sisakot és egy pár kesztyűt az elkerülhető, de gyakori sérülések megelőzésére.

Ezúttal egy kicsit sztorizósra sikerült a poszt, remélem, nem bánjátok. :) A  következőben a kerékpárok tavaszi karbantartásáról lesz szó.