Minden nyáron eltöltünk egy hetet a természetben egy kis társasággal. Szeretném, ha a nomád nyaralás a lehető legkevesebb szeméttermeléssel járna. Ezt alapos tervezéssel és időben elkezdett készülődéssel tudom megvalósítani. A táborozás napjai alatt, ha nem feltétlenül szükséges, nem hagyjuk el az erdőt. Nincsen vezetékes vizünk és hűtőszekrényünk, van viszont patak, amelyben tudunk tisztálkodni és amely a hűtést igénylő élelmiszereket hidegen tartja. Megfelelő gondosság mellett tüzet rakunk a főzéshez. Éveken át PET palackban vittük a vizet és feltankoltunk a főzéshez előre csomagolt alapanyagokkal, a jól ismert fémgőzölt csomagolásos magvakkal és aszalt gyümölcsökkel. Ahhoz, hogy ezen változtassak, meg kellett terveznem, mit, hogyan tudok megoldani csomagolás nélkül.
Előkészületek
Összeállítottam egy listát, hogy mi mindenre lesz szükségünk és megterveztem, hogy mit fogunk enni. Ebből ki tudtam számolni, hogy mennyi élelmiszer alapanyagra és egyéb ennivalóra lesz szükségünk. Kiszámoltam az ivóvíz igényünket – a gyerekekre napi 1,2, a felnőttekre napi 2,2 liter vizet számoltam. Ezt 20 l-es, csapos ivóvizes kannákban visszük magunkkal. A beszerzési helyek szerint listákat készítettem a megvásárolandókról, és ellenőriztem, hogy van-e a vásárláshoz és a tábori tároláshoz megfelelő textilzsákom, edényem. Csomagolásmenetes boltban vagy piacon tudok tésztát, fűszereket, gabonapelyhet vásárolni, a helyi zöldségesnél rizst, hüvelyeseket, aszalt gyümölcsöket és magvakat. A sajtot és tejet termelőtől szerzem be, saját edénybe kérve. A zöldséget és a gyümölcsöt a helyi zöldségestől veszem meg, saját, tartós zsákokat használva. Tavaly óta anyukám jól bevált karácsonyi keksze a nassolnivalónk a bolti kekszek helyett. Emellé a házi müzliszeletből is készül egy nagyobb adag. A müzliszelet és a keksz elkészítésével jóval kevesebb szemetet termelek, mintha a bolti, kész változatot vásárolnám, plusz a saját ízlésünkhöz hangolt, minőségi alapanyagokból készült, adalékmentes finomságot ehetünk.
Főzés és ételtárolás
Az érlelt sajt tábori körülmények között is eltartható néhány napig. Nekem erre a célra a rozsdamentes fém edény vált be a legjobban. Táborozáskor a patakba álltunk egy fedeles fémedényt, abba tesszük a hűtést igénylő termékeket tartalmazó edénykéket. Gondosan kell elhelyezni, hogy a víz el ne vigye, különben nekünk veszteség, a környezetnek pedig szemét lesz belőle. Megosztjuk a főzést a barátainkkal, minden nap másik sátor lakói készítik az ebédet bográcsban. Húst csak a táborozás első felében szoktunk enni, régebben fagyasztva vittük, éppen kiolvadt, mire ránk került a sor. Tavaly boltban vettem húst, a saját edényeimet vittem ehhez. Azóta azonban változott a helyzet ezügyben: tartom a célkitűzésemet, hogy az idei évtől csak termelői, tisztességes tartásból származó húst vásárolok, készítek el, és ha csak lehet, kizárólag ilyet fogyasztok, ebből is adódóan összességében sokkal kevesebb húst eszünk. Idén nem is viszek, inkább egy gazdag zöldséges ételt készítek. A tej használatát a táborozás alatt már tavaly is szerettem volna mellőzni, de nagyon szerettük a kávét egy kis tejjel krémesebbé tenni, ezért a tej tavaly maradt. Az idei évben már úgy tűnik, sikerül elengedni a tejet, sokkal kevesebbet fogyasztunk, én a kávét már nélküle iszom. Így könnyebb lesz, mert a termelői tej csak 1-2 napig állna el a patakhűtőben. Kis kannában finom török kávé-jellegű italt lehet készíteni tűzön, bár jóval több darált kávé szükséges hozzá, mint a kotyogós kávéfőzőben való kávékészítéskor. Sajnos a kávé csomagolása hulladék, de az egyadagos kiszereléssel szemben újrahasznosítható. 
A patakban fürdésnél alapvető, hogy növényi, a természetben lebomló tisztálkodószereket használjunk, ha nem elég a tiszta víz, esetleg egy marék menta dörzsinek. A mosogatószerünk, bár öko, igyekszem a használatát mellőzni, és a patak mellett elmosogatott edényeket szükség esetén inkább bográcsban kifőzni.
Ha átgondolt az előkészület, csak a kávé, a cukor, a só, a bors, a WC papír csomagolása miatt keletkezik szemetünk vagy hulladékunk. Amióta így vágunk neki a táborozásnak sokkal inkább érzem azt, hogy ha csak egy hétig is, de harmóniában vagyunk a természettel. Bár nagyon szeretem a táborozást, engem ezeknek a természetben töltött napoknak a megtapasztalása minden évben újra megtanít arra, hogy értékelni tudjam a csapból folyó, korlátlan mennyiségű ivóvizet, a zuhanyzást tetszőleges hőmérsékletű vízzel, a villanyvilágítást, a kényelmes és tágas otthonunkat és más dolgokat, amelyeket könnyű nem észrevenni, nem tisztelni, de pazarolni és magától értetődőnek venni, amikor vannak.
