A barátaink körében is nagy meghökkenést váltott ki, amikor – szigorúan családi szinten - próbálkoztam a mosható WC papír bevezetésével, csak a kisdolgokhoz. A családom megvétózta, erre nem voltak felkészülve (talán én magam sem), így a WC papír marad. Annyit azonban megtettünk, hogy 
odafigyelünk arra, hogy milyen WC papírt vásárolunk – akár az újrahasznosított papírból készülő, akár a bambusz WC papír is jó megoldás lehet – és, hogy csak annyit használjunk, amennyi szükséges. A WC használatot követő mosakodással is tudjuk csökkenteni a felhasználásra kerülő papír mennyiségét, így ritkábban kell WC papírt vásárolni, ami kevesebb csomagolóanyag hazavitelét is jelenti.
Az én családomban van olyan, aki idegenkedik a textil zsebkendőtől, megértem, annak ellenére, hogy én kifejezetten szeretem ezeket. Jó alternatíva a bambusz papírdobozos zsebkendő, amely alapanyaga, a bambusz fenntartható termesztésű. Otthonra viszont érdemes megbarátkozni a textil zsepikkel.
Ti tudjátok, hogy valójában milyen célból gyártják a fültisztító pálcikát? Hiszen a fül külső részeit egy vékony textillel (pl. a tetra pelenka) is meg lehet tisztítani, ha bevizezzük, szappanozzuk, esetleg olajozzuk, a hallójáratba meg köztudottan nem tanácsos benyúlkálni. (Tegye fel a kezét, aki mégis meg szokta tenni, na ugye..!) Akár piszkáljuk vele a fülünket, akár nem, szinte mindenki látta a fotót a műanyag fültisztító pálcikán kapaszkodó csikóhalról, és talán azt is mindenki hallotta, hogy lassan üt a műanyag pálcikák végórája, betiltás lesz a sorsuk. Én a bambusz mellett tettem le a voksom, azt vásárolom, amíg fel nem hagyok az egészségtelen fülpiszkálással, vagy rá nem jövök, hogy mihez nélkülözhetetlen ez a pici vattás pálcika.
A műanyag körömkefét egy ideje lecseréltem fa alapanyagú kefére, de nekem az a tapasztalatom, hogy ez kevésbé tartós. Még tesztelgetem, egyelőre annyival nem tartom rosszabbnak a fát, hogy emiatt visszatérjek a műanyagra. A fa WC kefével azonban még nem mertem próbálkozni, pedig van ilyen alternatíva.
Egyszer réges-régen, amikor az első saját lakásomat kezdtem belakni még Budapesten, rácsodálkoztam, hogy a tesómék sosem vesznek légfrissítőt. Kicsit elgondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy teljesen igazuk van. Általában a mellékhelyiségeket lehet valamilyen módon szellőztetni, illetve a WC rendszeres tisztítással nem áraszt bűzt (úgy sem, ha ez a tisztítás nem klóros szerekkel történik), de alkalmanként egy-két csepp jó minőségű illóolajat cseppentve a WC csésze vizébe, ad egy kis pluszt is.
Ha már illatokról van szó, bár viszonylag lassan ürül ki a deo stift vagy golyós dezodor flakonja, a legtöbb fürdőszobában ez is jelen van. Nekem ezzel is óriási szerencsém van, a korábban említett kencekészítő ismerősöm ilyet is készít, és a golyós üveg is visszaváltható nála. Mivel sokan foglalkoznak kézműves kozmetikumokkal, érdemes lehet utánanézni, hogy van-e a környéken ilyen lehetőség. (Persze, ahogy az internetes információknál, itt is jó egy kicsit gyanakvónak lenni és utánanézni, kérdezni annak is, hogy aki készíti, mennyire megbízható, valóban rendelkezik-e a szükséges tudással a házi kozmetikumkészítéshez.)
Az a tapasztalatom, hogy amikor a külső-belső feltételek optimálisak (egészséges vagyok, eleget iszom, nem éri a bőröm extrém hatás, mint az uszoda klóros vize vagy túlzott napsugárzás), akkor testápolóra nincs is szükségem. Néha azonban mégis kell használnom. A helyi krémkészítő testápolót is kever, és ennek a tégelyét is visszaváltja, ami környezeti szempontból maga a főnyeremény, ám én még nem találtam meg nála azt, amiért lemondanék a kedvenc drogériai testápolómról. Enyhítő körülmény (magam előtt), hogy ritkán használom, és a flakonja újrahasznosítható műanyagból készül. Sminklemosáshoz egy pici testápolót vagy shea vajat szoktam flanel kendőre tenni, kiválóan eltávolítja a szemhéjpúderrel, szemceruzával és szempillaspirállal felrakott sminket – több sminkkel nincsen tapasztalatom. A kendőcskéket mosógépben mosom 60 fokon törülközőkkel, előtte pedig kézzel kiöblítem őket egy kis mosogatószerrel, ha szükséges.
Ami ezek után maradt, mert nem találtam egyáltalán alternatívát vagy olyat, ami számomra elfogadható lenne, az a sminkeléshez használt eszközök és a hajgumi (meg persze az említett testápoló). Nagyon kíváncsi vagyok, hogy nektek milyen csomagolási vagy egyéb hulladék keletkezik ezeken kívül a fürdőszobátokban.
Vajon tudnék helyette mást javasolni?
