Farsangra fel, de le a hulladékkal!

A szemét a legrafináltabb módokon próbál begyűrűzni a háztartásba, gyerek mellett különösen. Ünnepek és jeles napok környékén a legerősebb a roham, amit ki kell állnom, mióta eltökéltem, hogy minimalizálom a háztartásom hulladéktermelését.

Néhány éve sokként ért, amikor egy osztálybuli után szégyenlősen azt mondta a lányom, hogy szereti a sütijeimet, de az iskolába legközelebb inkább vigyünk boltit … Azóta sokat beszélgettünk erről, és megtaláltuk a középutat, ami mindkettőnket elégedetté tesz: itthon sütök a bulikra továbbra is, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy egészséges is legyen a sütemény. A csomagolt sütibe nem tudtam volna belemenni, a gyerekekről pedig kiderült, hogy ha elég édes a süti, nem izgatja őket, hogy nem alugőzölt tasakban érkezett.

Ennyitől még nem dőlhettem hátra. Bár az én csemetéim mesekönyvhősök szeretnének lenni a farsangon, amivel a nagy terhet le is veszik a vállamról: ilyen jelmezeket nem kapok boltban, így kísértés sincs, hogy vegyek valami műanyag jelmezt műanyag tasakban, hanem itthon barkácsoljuk össze maradék anyagból. Amikor Pettson macskája, Findusz volt a kedvenc, régi pamutharisnyákból férceltem cicafüles sapkát és macskafarkat, a nadrág egy régi anyag maradékából lett. A hóember lepedőkből és párnából valósult meg. A kiscsikó fonalsörényt és fonalfarkat kapott megmaradt gombolyagból és a jolly joker harisnyanadrág lett a csikósapka alapja. A hulladékot minimalizáltuk, az örömöt maxoltuk: együtt készült a jelmez! Itt, vidéken nagyon népszerű, ha látszik a maskarán, hogy otthon készült. Ahol azonban tökéletes kell, az eredeti mesehős pontos mása, ott jóval nagyobb kihívás elé állhat a mami, ha szeretné elkerülni a csomagolási hulladékot.

Előfordul, hogy a gyerekeim osztálytársai, ovistársai furcsállják, hogy igyekszünk elkerülni azt, hogy felesleges hulladék keletkezzen nálunk. („Úgyis elviszik a kukások, nem mindegy?” Nem!) Nem veszek előre csomagolt nasit, nem használok frissen tartó fóliát, a magok és az aszalt gyümölcs kimérve vagy nagy kiszerelésben kerül hozzánk, így a gyerekek is sokszor használatos edénykében viszik tízóraira. A szendvicseink újrahasználható szalvétába kerülnek, már a kulacsunk sem műanyag (hanem szuper Zöldmamis kedvenc Elephant Boxos). Ezeket a többi gyerek is észreveszi.

Mindhárom gyerekem egészen pici korától fogva nő bele ebbe az életszemléletbe, de nem hiszem, hogy egy kisgyereknek könnyű képviselni ezt vagy akár csak elviselni, hogy furcsán néznek rá. Szuper büszke is vagyok a nagylányomra, mert harmadikos kisiskolásként nem csak, hogy nem érzi cikinek, hogy kilóg a sorból, hanem igyekszik meg is magyarázni a furcsálkodó osztálytársainak, hogy miért választunk a megszokottól (most még) eltérő megoldásokat. Azt hiszem, akkor sem könnyű neki.